Hogyan tudom “jól szeretni?”

“Hogyan tudom jól szeretni?” –  teszi fel a kérdést sok szülő, akár magának, akár segítség kérés során.

Gyermeked a Földre való leszületésével megtisztelt Téged, s Téged választott, hogy földi sorsát egyengesd, kísérd, segítsd. A nevelés gyönyörű folyamat, melyben példával, megengedő szeretettel, s a feltételek biztosításával segítünk gyermekeinknek elindulni saját útjukon, amiben felfedezheti személyisége és Énje határait és határtalanságát. Segítve támogatni, támogatva segíteni, ez a jelmondata. „Megengedem, és teret biztosítok neked, hogy azzá válj, aki Vagy!”

Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat, mondja egy új-zélandi közmondás….és ha ezt megadtuk, engedjük repülni őket, adjuk meg szabadságukat, biztassuk őket lépésekre, tettekre, az elindulásra, a befelé nézésre is, támogassuk őket, adjunk lehetőséget a hibázásra, s fogadtassuk el velük, hogy a hibák természetes velejárói az életnek, s tapasztalatgyűjtésre valók.

Ne zárjuk Őket kalitkába, mint az aranymadarat, mert megvédeni úgysem tudjuk őket, s nem is ez a cél, hiszen örömök és bánatok, az önerőből történő lépések, a próbálkozások, a tettek, amelyeket által a környezet felől megtapasztal juttatják el ahhoz az élményhez, mely által megéli önmagát, s kompetensnek érzi személyiségét, kiteljesítheti lelkét, s átéli a : „Vagyok, aki vagyok” érzését.

Adjuk meg neki tehát mindazt, amit adni tudunk, adjunk minőségi időt, tanítsuk meg őket a szeretet képességére és kifejezésére, az életben való boldogulásra, a másokon való segítés csíráit ültessük el. Nevelgessük úgy, mint egy magvacskát, tápláljuk szeretettel, jó szóval, megerősítéssel, örömmel és élményekkel, és akkor, növekedésnek indul, s saját tapasztalatait, élményeit hozzátéve szép, sudár növény fejlődhet belőle.

Ez az út azonban hosszú, hullámvölgyek is helyet kapnak benne, sok apró lépések munkáit igényelik, mind gyermektől, mind a szülőktől egyaránt, s főleg Türelmet és Szeretetet, de megéri, mert minden lépése, az apró csodák, felemelik a lelket, s egy őszinte, önmagát mélyen is ismerő és felvállaló, magát a világnak odaadó, érzékeny, a másik emberre fogékony, segíteni, építeni akaró lelki és személyiségi minőséget eredményez!

Álljon itt egy kedves írás mely már régóta a hitvallásom mind a saját, mind a gondjaimra bízott gyermekek terelgetéséhez:

Egy gyermek üzenete szüleihez
Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent nekem amire fáj a fogam.
Néha csak azért kérek valamit, hogy lássam hol a határ!
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
Érdeklődj a felől, hogy oldom meg a feladataimat!
Bátoríts választásaimban! Dicsérj, meg ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem fogok letérni a helyes ösvényről. Magyarázd el nekem, mit kell tennem, ha rossz útra tévedek! Figyelmeztess a rám leselkedő veszélyekre!
Szeress és hagyd, hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki a szereteted még abban az esetben is ha nem tetszik a viselkedésem! Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz engem bármi történjen is! Részed vagyok, valami különleges dolog, a Szerelem teremtett!
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne testvéreimhez!
Büntess, ha rosszat teszek!
Ismerd el, ha jót cselekszem! Ne parancsolj nekem,kérj tőlem!
Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra! Ha megkérsz valamire boldogan megteszem majd azt!
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha meg szeretnék veled beszélni valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim aggodalmaim!
Tiszteld a bánatomat, aggodalmamat, fájdalmaimat!
Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom,hogy:
Bocsáss meg!
Kérek szépen!
Köszönöm!
Sajnálom a történteket!
Mondani fogok majd mást is, például hogy Szeretlek Benneteket!…Köszönöm!